A geotermikus energiahasznosítás szabályozási környezete Magyarországon

szerző: Nádor Annamária
Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága

2023. március 1-jétől jelentősen módosult a geotermikus kutatás, kitermelés hatósági engedélyeztetési folyamata. A törvénymódosítás célja kiszámítható szabályozási környezet megteremtése volt, ami egyaránt biztosítja a kellő rugalmasságot a bányavállalkozói és állami oldalon is. A cikk áttekinti a geotermikus energia energetikai-, illetve gyógyászati és mezőgazdasági célú hasznosítását szabályozó legfontosabb hazai jogszabályokat.

I. ÁLTALÁNOS Jogszabályi keretrendszer - áttekintés

2023. március 1. előtt a jogszabály a 2500 méter fölötti termálvízzel történő geotermikus energia kinyerését célzó fúrásokat egységesen vízjogi engedélyezési eljárásban tette lehetővé, míg 2500 méter mélység alatt a kutatás és kitermelés koncesszióköteles bányászati tevékenység volt. Az új szabályozás a gyakorlatban két fő módosítást jelentett:

(1) megszüntette az engedélyezés mélységben történő meghatározását

(2) a hasznosítás célja mentén választotta ketté az engedélyezési folyamatot: az energetikai célú hasznosítókat a bányafelügyelet (SZTFH) hatásköre alá vonták, míg a gyógyászati és mezőgazdasági hasznosítás engedélyezést továbbra is a Vízügyi hatósági engedélyezés keretében tartotta [1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról (továbbiakban Bt) 5. § (1) g] (2024-től a fővárosi és vármegyei kormányhivatalok, korábban Katasztrófavédelem)

Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a Bányatörvény által definiált gyógyászati célú termálvíz kitermelés (amely sokszor utólagos beminősítés eredménye) nem egyezik meg a fürdési (balneológiai) célú hasznosítással, amely a nemzetközi gyakorlat szerint szintén a közvetlen geotermikus energiahasznosítás egyik módja. Emellett geotermikus energia termálvíz kitermeléssel történő mezőgazdasági hasznosítása a mindennapi gyakorlatban alapvetően fűtési célú (üvegházak, fóliasátrak) tevékenységet jelent. A geotermikus energia hasznosítása tehát továbbra is 2 féle engedélyezési eljárásban lehetséges (energetikai/bányászat és vízügyi).

Ezzel párhuzamosan a 2023 előtt létesült geotermikus létesítmények a korábbi jogszabályi környezet szerinti státuszukat örökítették tovább és a korábban kiadott engedélyekben meghatározott ideig és feltételek szerint folytathatják tovább a tevékenységüket (Bt 50/F. §).

A hatáskör eldöntésének kérdésében, a kitermelés elsődleges célját kell vizsgálni, azaz az lesz az illetékes hatóság, aki a geotermikus hasznosításával kapcsolatos elsődleges cél tekintetében rendelkezik a hatáskörrel. Az engedélyeztetési folyamatokban a vízügyi hatóság és a bányafelügyelet egymás szakhatóságaiként járnak el. Az energetikai célú hasznosítással kapcsolatos engedélyeztetési folyamatokban a vízügyi szakhatóság azt vizsgálja, hogy biztosítható-e a felszíni és felszín alatti vizek védelme és a hasznosítási lehetőségek megőrzésére vonatkozó jogszabályi követelmények teljesíthetősége. Amennyiben vízjogi engedély iránt nyújtják be a kérelmet, úgy társ-szakhatóságként a bányafelügyelet azt vizsgálja, hogy a tervezett termálvíz kitermelése a már megállapított geotermikus védőidom használatát érinti-e. Ezen kívül megállapításra kerül -amennyiben releváns - a bányajáradék-fizetési kötelezettség és bányafelügyelet felé történő adatszolgáltatási kötelezettség is.

II. A geotermikus energia energetikai célú hasznosítása

Az engedélyeztetési eljárás átalakításával az energetikai területen három szakaszú eljárást határozott meg a jogalkotó: kutatás, geotermikus védőidom megállapítása, hasznosítási szakasz (Bt. 21/A-21/C. §).

II.1. Kutatás [Bányatörvény 21/A §; 20/2022. (I. 31.) SZTFH rendelet 12-14 §]

A kutatási szakaszban a bányafelügyelet (SZTFH) engedélye alapján a bányavállalkozó a geotermikus energia földkéregbeli viszonyainak a meghatározására szerez kizárólagos jogosultságot. Ez a jogi védelem biztosítja, hogy adott térrészen harmadik személy nem végezhet hasonló tevékenységet, továbbá beruházási védelemként is értelmezhető, hiszen a későbbiekben a kutatási engedély jogosultjának van lehetősége kérelmet benyújtani a geotermikus védőidom kijelölésére, valamint hasznosításra irányuló szerződéskötést kezdeményezni a hatóságnál (lásd II.2. és II.3. fejezetek). Ez nem jelenti azt, hogy az adott kutatási területen belül vízügyi engedélyezési eljárásban, ne valósulhatna meg geotermikus létesítmény mezőgazdasági, vagy balneológiai célra.

A kutatási engedélyezés a vállalkozó által benyújtott kérelemre indul meg. A kérelem tartalmazza

-A kutatási terület (blokk) térbeli lehatárolását és annak indoklását. Egy jogosult által kutatható területek száma 8 darab kutatási blokkban van maximálva eltérő területekkel a különböző mélység-kategóriákban: 0-1000 m: 100 km2, 1000-2000 m: 200 km2, 2000 m alatt: 400 km2

-A kutatási munkaprogramot és annak indoklását. Ez magába foglalja a tervezett kutatási feladatok részletes leírását (mennyiség, ütemezés, tervezett időtartam, technológia), a kutatólétesítmények (fúrás) felsorolását, a kutatás során kinyerni tervezett hő és kitermelni tervezett termálvíz mennyiségét és elhelyezési módját, a tervezett geotermikus energia hasznosításhoz kapcsolódó várható termálvízigényt a hőmérséklet és a hozam megadásával. A munkaprogram alapvetően min. 2 fúrás kivitelezését követeli meg (ami a későbbi védőidom kijelöléshez szükséges), azonban a munkaprogramban egy kutatólétesítmény is tervezhető, ha a rendelkezésre álló archív adatok alapján a geotermikus védőidom megállapításához szükséges adatok rendelkezésre állnak. Illetve nem kell kutatólétesítményt tervezni, ha a kérelmező okirattal igazolja, hogy a területen már rendelkezik meglevő bányászati létesítménnyel, amelynek igénybevételével a szükséges kutatási tevékenység elvégezhető és a geotermikus energia későbbi kinyerése megvalósítható.

-A tervezett kutatási időtartamot, és annak indoklását, amely legfeljebb 4 év lehet. Ez maximálisan két ízben meghosszabbítható az engedélyezett idő felével, azaz maximálisan 8 év állhat rendelkezésre a kutatásra. A kutatási időszakba nem számít bele a kutatás megkezdéséhez szükséges hatósági engedélyek megszerzéséhez szükséges eljárások, valamint a bányavállalkozó által lefolytatott közbeszerzési eljárás időtartama

- Az elvégzendő tájrendezési feladatokat és azok ütemezését.

-A kutatással összefüggésben várható károk rendezésére szolgáló pénzügyi biztosíték nagyságára és formájára vonatkozó ajánlatot. Ennek mértéke 0-1000 m közötti blokk estén blokkonként legalább 40 millió forint, 1000 és 2000 méter között 100 millió forint, 2000 m alatt legalább 200 millió forint. A pénzügyi biztosíték összegét költségterv alapján kell meghatározni. Az eddigi tapasztalatok alapján a vállalkozók döntő többsége hitelintézettel vagy biztosítóval kötött fedezeti megállapodást (bankgarancia) ajánlott biztosítékként.

-A kutatási területen levő más „felszín alatti hasznosítások” esetében az érintett fél hozzájárulása. Ez kőolaj, földgáz, valamint a szén-dioxid gáz kitermelésére vagy a földalatti gáztárolásra megállapított bányatelek, vagy kutatási terület esetében a bányászati jog jogosultjának a geotermikus kutatáshoz történő feltételes, vagy feltétel nélküli hozzájáruló nyilatkozatát jelenti. Vízügyi igazgatósági vagyonkezelésben lévő vizek érintettsége esetén az illetékes vízügyi igazgatóságnak a vagyonkezelői hozzájárulását igényli.

II.1.1. Koncesszió (Bányatörvény 8-15 §; 3/2023. (II. 8.) SZTFH rendelet; 4/2023. (II. 8.) SZTFH rendelet)

A geotermikus koncesszió fogalmát a Bányatörvény 2025 nyári változása vezette be újra (az eredeti 2023-as Bt változtatás ezt eltörölte). Az indok elsősorban a Budapest területére beérkezett nagyszámú kérelem kezelése volt, különös tekintettel a Budapest Geotermikus Kutatási Program eredményeire. Eszerint zárt területen koncesszió keretében geotermikus energia kutatására a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 5. § (1) bekezdése szerinti kormányrendeletben kijelölt miniszter vagy központi kormányzati igazgatási szerv a koncessziós szerződésben kutatási jogot adományoz.

A zárt területté nyilvánításról szóló 3/2023. (II. 8.) SZTFH rendelet (2025. VIII. 3-tól hatályos) 1/A. § (1) szerint a geotermikus energia kutatása, kinyerése és hasznosítása tekintetében zárt területnek minősül a rendelet 1. melléklet szerint lehatárolt térrész, azaz a budapesti zárt terület.

A koncessziós pályázati kiírás előfeltétele, hogy a bányafelügyelet által lefolytatott érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálat (részletszabályai a 4/2023. (II. 8.) SZTFH rendeletben) eredményei alapján a zárt terület geotermikus energia kinyerése energetikai célra kedvezőnek ígérkezzen.

A koncessziós szerződés alapján végzett geotermikus energia kutatására, kinyerésére, hasznosítására alkalmazott rendelkezések nagyrésze azonos a nyílt területen a Bt 21A-C §-aiban megfogalmazottakhoz: a koncesszió jogosultja kizárólagosan jogosult kutatási munkaprogramjának végrehajtására, a 4 éves kutatási időszaki két alkalommal, az eredeti kutatási időszak felével meghosszabbítható, azaz maximálisan 8 év lehet, a koncesszió jogosultja az engedélyezett kutatási időszak utolsó napjától számított három hónapos jogvesztő határidőn belül – kutatási zárójelentés benyújtásával – kérheti a geotermikus védőidom megállapítását.

Budapest kapcsán fontos megemlíteni, hogy a Bt 9 § (3) szerint ivó-, ásvány- és gyógyvíz célú hasznosításra már igénybe vett vízadók, víztestek koncessziós pályázatban koncessziós területként akkor jelölhetők ki, ha az érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálat (ÉTV) eredménye alapján a meglévő termálvíz-hasznosítás nem veszélyeztetett. Ennek szellemében a teljes budapesti zárt területnek csak egy része lesz koncessziós területre alkalmas, amelynek részleteit a területre készülő ÉTV fogja meghatározni.

II.1.2 . Egyingatlanos kérelem (Bányatörvény 21/A §)

A rendelkezés értelmében egy ingatlan vagy egymással határos ingatlanegyüttes tulajdonosa, vagyonkezelője, használója az ingatlan vagy az ingatlanegyüttes saját hőigényének vagy villamosenergia-igényének geotermikus energiával történő ellátása érdekében jogosult geotermikus energia kutatására vonatkozó kérelmet benyújtani olyan terültre is

a) amelyre más geotermikus energia kutatására vonatkozó engedély iránti kérelmet benyújtott, vagy ilyen engedéllyel már rendelkezik

b) amely terület tekintetében másnak geotermikus védőidomot jelöltek ki, vagy

c) amely terület tekintetében más a Bt. 21/C. § (1) bekezdése szerinti hasznosítási szerződéssel rendelkezik.

A bányafelügyelet a kutatási engedély iránti kérelmet elutasítja, ha a kérelem szerinti kutatási tevékenység a már kiadott kutatási engedélyben, vagy a koncessziós szerződésben szereplő kutatási tevékenység elvégzését, vagy a geotermikus energia hasznosítást jelentős mértékben korlátozná vagy kizárná.

II.1.3. Geotermikus Energia Bizottság (Bányatörvény 21/A. § (3a-c), 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet 5. §)

Új szabályozási elemként a geotermikus energia kutatás engedélyezése iránti kérelem elbírálása során a bányafelügyelet kikéri a szakmai tanácsadó testületként eljáró Geotermikus Energia Bizottság (továbbiakban: GEB) véleményét. A GEB-et a 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendeletben megnevezett miniszterek által delegált tagok alkotják, elnöke az energiaügyi miniszter delegáltja. A tagok neve nem nyilvános, őket a delegáló miniszter bármikor indokolás nélkül visszahívhatja.

A testület feladata a kutatási munkaprogram nemzeti energiapolitikai célokhoz való igazodásának vizsgálata, a kutatással érintett terület hőpiaci és gazdaságfejlesztési igényeinek felmérése és a tervezett geotermikus beruházás környezeti, természeti és településrendezési hatásainak vizsgálata.

A GEB a megkeresést követően 45 napon belül véleményt alkot: vagy elfogadásra ajánlja, vagy nem ajánlja elfogadásra a kutatási engedélykérelmet. Eljárásának időtartama nem számít bele a bányafelügyelethez beérkező kérelem elbírálási határidejébe.

A bányafelügyelet a geotermikus energia kutatás engedélyezése iránti kérelem elbírálása során mérlegeli a Bizottságtól beszerzett véleményt, amennyiben döntésében eltér a GEB szakmai véleménytől, döntésében köteles indokolni az eltérés okát.

II.2. Kutatási zárójelentés, védőidom kijelölés ([Bányatörvény 21/B §; 20/2022. (I. 31.) SZTFH rendelet 15-15/A, 15/B §]

A bányavállalkozó a geotermikus energia kutatásáról kutatási zárójelentést készít, amelyet legkésőbb a kutatási időtartamot követő 90 napon belül nyújt be a bányafelügyelet részére. A zárójelentést akkor is le kell adni, ha a kutatás eredménytelen volt, vagy a bányavállalkozó nem kérelmezi geotermikus védőidom kijelölését. A zárójelentés tartalmi követelményeit a 20/2022. (I. 31.) SZTFH rendelet 2. melléklete részletezi. Az általános adatokon túlmenően a zárójelentés tartalmazza az elvégzett kutatás és az eredményeinek részletes ismertetését (archív adatok újraértékelése, felszíni geofizikai mérések, mélyfúrásos kutatás), a terület újraértelmezett földtani felépítését, a geotermikus energia kinyerésére és hasznosítására tervezett rezervoár részletes jellemzését beleértve annak térbeli lehatárolását, kőzetfizikai, hidrogeológiai, vízkémiai, geotermikus szempontú értékelését. A jelentés tartalmazza emellett a védőidom lehatároláshoz szükséges hidrodinamikai és hőtranszport modellezés részletes bemutatását, a kutatás és próbatermelés során kinyert termálvíz mennyiségi és minőségi adatait, a rétegvizsgálatok eredményeket, valamint a visszasajtolási lehetőségek elemzését.

A geotermikus védőidom egy olyan hidrodinamikai és hőtranszport modellezés alapján kijelölt felszín alatti térrész, amely a hasznosítónak kizárólagos jogosultságot biztosít a geotermikus energia kinyerésére legalább 25 évig. A védőidomot a kutatási zárójelentésben foglaltak alapján a bányavállalkozó kérelmezi és a bányafelügyelet jelöli ki a vízügyi szakhatóság bevonásával annál a hatástávolságnál, ahol a hőmérséklet és nyomásviszonyokban bekövetkező változások nem haladják meg a jogszabályban részletezett határértékeket.

Geotermikus védőidomok nem lehetnek átfedésben. Geotermikus védőidom nem jelölhető ki ivó-, ásvány-és gyógyvízcélú hasznosításra már igénybevett vízadók, víztestek esetében, illetve, ha a megállapítandó védőidomból történő termálvíz kitermelés a meglévő termálvíz hasznosítást veszélyeztetné. A geotermikus védőidom a kutatási területen belül állapítható meg.

A bányafelügyelet a geotermikus védőidomot kijelölő döntésében – a vízügyi hatóság szakhatósági állásfoglalása alapján – rendelkezik a kitermelhető termálvíz éves mennyiségéről, a kitermelt víz elhelyezésének módjáról és a vízkészletjárulék megállapításához szükséges adatokról.

A geotermikus védőidom határait a kijelölést követően a bányafelügyelet legalább hat évente – a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló kormányrendelettel összhangban – felülvizsgálja.

II.3. Hasznosítási szerződés (Bányatörvény 21/C. §; 20/2022 SZTFH (I.31) SZTFH rendelet 15/D. §, 15/E. §,)

A bányavállalkozó a hasznosítási szerződéskötés iránti kérelmet a geotermikus védőidomot kijelölő határozat véglegessé válásától számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül nyújthatja be. A hasznosítási szerződést az állam részéről a bányafelügyelet köti meg, melyhez az energiaügyért felelős miniszter egyetértése is szükséges. A hasznosítási szerződés időtartama 35 év, melyet legfeljebb két alkalommal az eredeti idő legfeljebb felével lehet meghosszabbítani

A szerződés tartalmazza, különösen a geotermikusenergia-kinyerés célját, a hasznosítás formáját és az alkalmazott kinyerési technológiát, a hasznosítás megkezdésének időpontját, a kinyerni tervezett éves geotermikus energia mennyiségét, a vízvisszasajtolási kötelezettség teljesítésére vonatkozó rendelkezéseket, és a bányászati biztosíték nagyságát és szolgáltatásának módját.

A bányavállalkozó köteles az üzemelő, energetikai hasznosítású termelő és visszasajtoló termálkutak vonatkozásában rendszeres adatszolgáltatásra a Bányafelügyelet részérére, amelynek részleteit a 20/2022 SZTFH (I.31) SZTFH rendelet 5. melléklete szabályoz. Az adatszolgáltatás kiterjed mind az időszakos (pl. kútjavítást követő), mind a termelés alakulásának monitorozását célzó folyamatos (legalább óránként mért) adatszolgáltatásra (pl. termelt vízhozam, pillanatnyi vízszint, hőmérséklet, szivattyú teljesítmény, fajlagos elektromos vezetőképesség).

II.3.1. Bányajáradék (Bányatörvény 20.§, 54/2008. (III. 20.) Korm. rendelet)

A kitermelt geotermikus energia után az államot részesedés, bányajáradék illeti meg, amelyet a kinyert geotermikus energia kútfejen méréssel meghatározott mennyisége után szükséges fizetni a kitermelt geotermikus energia 50%-ot meghaladóan hasznosított mennyisége után a rendeletben meghatározott képlet szerint. A bányajáradékot önbevallásban kell meghatározni.

Nem kell bányajáradékot fizetni:

a) a 30 C°-ot el nem érő energiahordozóból kinyert geotermikus energia után,

b) a vízjogi engedély alapján gyógyászati (balneológiai) célra hasznosított termálvíz visszahűtéséből származó geotermikus energia hasznosítása után

III. A geotermikus energia gyógyászati és mezőgazdasági célú hasznosítása

III.1. Vízügyi engedélyek (Vízgazdálkodási törvény 28.§; 72/1996 (V.22.) Korm. rendelet; 41/2017 (XII. 29.) BM rendelet

A gyógyászati és mezőgazdasági hasznosítás célját szolgáló termálvíz-kitermelés és vízhasználat a 1995. évi LVII. törvény (továbbiakban Vízgazdálkodási törvény – Vgtv) alapján vízügyi (vízjogi) köteles tevékenység, amelyre a vízügyi hatóság (kormányhivatalok)) ad ki engedélyeket.

III.1.1. Elvi vízjogi engedély

A vízjogi engedélyezési kötelezettség alá tartozó tevékenység tervezését megelőzően elvi vízjogi engedély kérhető, amely az építtető által a tervbe vett vízgazdálkodási cél megvalósításának általános műszaki megoldási lehetőségeit, feltételeit határozza meg, de vízimunka elvégzésére, vízilétesítmény megépítésére, illetőleg vízhasználat gyakorlására nem jogosít. Az eljárásban az illetékes hatóság vizsgálja a vízgazdálkodási cél megvalósítására leginkább alkalmas általános műszaki megoldásokat és azok feltételeit, a vízbeszerzés, vízhasználat és a vízelvezetés lehetséges helyét, módját, a kivehető (felhasználható) víz mennyiségét, továbbá a használt, elvezetett víz (szennyvíz) mennyiségének és minőségének határértékeit, valamint a tervezés és a megvalósítás környezet- és természetvédelmi követelményeit.

Az elvi vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiséget bejegyzett igényként (lekötött vízkészletként) kell nyilvántartani, és ezt a későbbi vízjogi engedélyek kiadásánál a vízkészletekkel való gazdálkodásnál figyelembe kell venni.

Az elvi vízjogi engedély az abban meghatározott vízimunka vagy vízilétesítmény vízjogi létesítési engedélyének véglegessé válásáig, de max. 2 évig hatályos, amely egy esetben, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható (kivétel a nemzetgazdasági szempontból kiemelt projektek – itt 5 év).

III.1.2. Vízjogi létesítési engedély

A vízilétesítmény megépítéséhez (átalakításához), amennyiben az igényelt vízigény biztosítható vízjogi létesítési engedély szükséges, amely azonban vízhasználatra továbbra sem jogosít. Az engedélykérelem tartalmazza a tervezett munkák részletes műszaki leírását, az érintett területre vonatkozó építési jog igazolását (tulajdonjog, bérlet, egyéb megállapodás). A vízjogi létesítési engedélyezési eljárás lefolytatása során az engedélyező hatóság a felmerülő szakkérdések elbírálására szakhatóságokat von be.

Vízjogi létesítési engedély akkor adható ki, ha a hasznosítással kapcsolatban keletkező szennyvíz elvezetése, kezelése és elhelyezése a környezetvédelmi előírásoknak megfelel; a kibocsátási és szennyezettségi határértékekre vonatkozó előírások betartásra kerülnek, illetve ha a hasznosítás során nem alakul ki hidrodinamikai hatás a bányafelügyelet által megállapított geotermikus védőidommal.

Az engedély rendelkezik a próbaüzemelés feltételeiről is.

A létesítési engedély 5 évig hatályos és meghosszabbítható (kiemelt nemzetgazdasági jelentőségű projektek esetében 7 évig.)

III.1.3. Vízjogi üzemeltetési engedély

A vízjogi létesítési engedély alapján megépült vízilétesítmény használatbavétele és üzemeltetése vízjogi üzemeltetési engedély birtokában végezhető. A vízjogi üzemeltetési engedély rendelkezik az engedélyezett vízilétesítményről és a vízhasználatról, a jogszabály alapján megállapítható üzemeltetéssel összefüggő feltételekről, jogokról és kötelezettségekről; az engedély hatályáról; a vízkészletjárulék fizetési kötelezettségről

Az engedélyek kapcsán fontos még megemlíteni, hogy a termelő / visszasajtoló kutak tervezése, kivitelezése, üzemeltetése, dokumentálása / adatszolgáltatása (vízföldtani napló), valamint a kutakban rendszeresen elvégzendő mérések részleteit a 101/2007. (XII. 23.) KvVM rendelet szabályozza.

III.2. Vízkészlet járulék (Vízgazdálkodási törvény 15/a-E.§; 43/1999 (XII.26) KHVM miniszteri rendelet)

Vízkészlet járulék a vízjogi üzemelési engedélyben lekötött, vagy bányafelügyeleti szerződésben engedélyezett / igénybevett vízmennyiség után fizetendő a rendeletben meghatározott alapképlet szerint, ami a mennyiség mellett súlyozottan veszi figyelembe a víztest állapotát, valamint a használat típusát (energetikai célú vízhasználat esetén a szorzószám: 2).

Visszasajtolt vízmennyiség után nem kell vízkészlet járulékot fizetni. A kizárólag energiahasznosítás céljából kitermelt termálvíz esetében a fizetendő víz-készletjárulék csökkenthető a visszasajtoló kút kialakításával, illetve a berendezések korszerűsítésével összefüggésben felmerült igazolt költségekkel.

III.3. Általános vízvédelmi – vízgazdálkodási szempontok (Vízgazdálkodási törvény, Környezetvédelmi törvény, 221/2004 (VII. 21.) Korm. rendelet; 219/2004 (VII.21.) Korm. rendelet; 221/2004 (VII.21.) Korm. rendelet; KvVM 30/2004 (XII.30.) miniszteri rendelet)

A környezetvédelem általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény és a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény, valamint a kapcsolódó kormány- és miniszteri rendeletek a Víz Keretirányelvvel (2000/60/EK) összhangban biztosítják a vizek védelmének általános kereteit. Ezek döntő többsége nem termálvíz-specifikus, hanem a felszíni és felszín alatti vizek, és azok tartalékainak minőségi (beleértve a hőmérsékleti viszonyokat) és mennyiségi védelméről rendelkeznek.

Ezek értelmében a felszín alatti vízkészletek csak olyan mértékben használhatók fel, amennyiben az utánpótlódás és a kitermelés dinamikus egyensúlya minőségromlás nélkül fennmarad, és a Víz Keretirányelvben megfogalmazott, a vizek jó állapotára vonatkozó célok elérhetők. A jó állapot (mind minőségi, mind mennyiségi szempontból) elérését célzó intézkedéseket a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben kell meghatározni, amelyek részleteit 221/2004 (VII. 21.) Korm. rendelet szabályozza.

Kimondottan a felszín alatti vizek védelmével kapcsolatos rendelkezéseket összegzi a 219/2004 (VII.21.) Korm. rendelet, amelynek célja a felszín alatti vizek jó állapotának biztosításával és fenntartásával, szennyezésük fokozatos csökkentésével és megelőzésével, a rendelkezésre álló felszín alatti vízkészletek hosszú távú védelmén alapuló fenntartható vízkészlet-használattal kapcsolatos feladatok, jogok és kötelezettségek szabályozása. A termálvíz tekintetében elsősorban mennyiségi állapot védelme kiemelendő, amit sok esetben veszélyeztet a túlzott kitermelés, ami a vízszint / hidraulikus nyomás csökkenéséhez vezethet. A rendelet szerint a felszín alatti víztest mennyiségi állapota akkor jó, ha a hosszú távú (min. 6 éves) kitermelési arány nem haladja meg a rendelkezésre álló felszín alatti vízkészletet, a kitermelés nem okoz tartós csökkenést a felszín alatti vízszintben vagy a hidraulikus nyomásban, és a kapcsolódó felszíni vizek ökológiai vagy kémiai állapota nem veszélyeztetett. További kritériumok, hogy ne történjenek olyan változások a felszín alatti áramlási irányokban, amelyek jelentős változásokat okozhatnak a felszín alatti víztest kémiai vagy fizikai állapotában, és ne sérüljenek a felszín alatti víztől függő szárazföldi ökoszisztémák. A rendelet 9. cikke bevezeti a jó mennyiségi állapot elérése érdekében szükséges „igénybevételi határértéket (Mi)” fogalmát, amelynek meghatározása azonban a legtöbb felszín alatti víztest esetében sajnos még mindig nem történt meg.

A rendelet értelmében a felszín alatti víztest akkor minősül jó minőségűnek (kémiailag), ha a monitoring nem igazol szennyeződést, a mért értékek nem haladják meg a küszöbértékeket, illetve a természetes háttérértékeket (ha azok magasabbak a küszöbértéknél), vagy az egyes szennyeződési határértékeket, a víz minősége nem akadályozza a kapcsolódó felszíni vizek környezeti céljainak elérését, és a felszín alatti víztől függő szárazföldi ökoszisztémák nem károsodnak.

A KvVM 30/2004 (XII.30.) miniszteri rendelet a felszín alatti vizek vizsgálatának egyes szabályairól a felszín alatti víztestek kijelölésére (porózus / karsztos, hideg / termál), jellemzésére, állapotfelmérésére, monitoringjára, valamint e feladatok végrehajtásához szükséges adatok gyűjtésére, feldolgozására és jelentésére vonatkozik.

III.4. Visszasajtolás (Bányatörvény 21/C. §; Vízgazdálkodási törvény 21 §; 219/2004 (VII. 21.) Korm. rendelet; 147/2010 (IV.29.) Korm. rendelet; 220/2004 (VII. 21.) Korm. rendelet; KvVM 28/2004. (XII. 25.) miniszteri rendelet)

A használt termálvizek visszasajtolásának kérdése régóta neuralgikus pontja a hazai geotermikus szektornak, az ezzel kapcsolatos jogszabályok is gyakran változtak. Noha mindkét ágazat aláhúzza a visszasajtolás fontosságát, napjainkban is fennáll a bányászati és a vízügyi szektor eltérő szemléletű megközelítése: míg a bányászat elsősorban a rezervoárok fenntartható termelésének biztosítása érdekben szorgalmazza a visszasajtolást, a vízügy elsősorban a vízminőség-védelem szemszögéből közelíti meg a kérdéskört.

A Bányatörvény 21/C. § (6) bekezdése alapján a bányavállalkozó a kitermelt vizet a technikai és földtani lehetőségekhez képest teljes mértékben visszasajtolja, azaz fő szabályként érvényesül a kötelező visszasajtolás. A törvény rögzíti, hogy az energetikai célra kitermelt termálvízzel történő kitermelés esetén a hasznosítási szerződésben rendelkezni kell a visszasajtolási kötelezettségről. A kötelezettséget a technikai és földtani lehetőségekhez képest kell megállapítani.

A Vízgazdálkodási törvény 21. cikke szerint a víz felhasználása, terhelése, a használt és szennyvíz – a szükséges tisztítás után – víztestekbe történő bevezetése csak olyan módon történhet, amely nem veszélyezteti a természetes folyamatokat, valamint a vízkészletek minőségi és mennyiségi megújulását. A 15. cikk kifejezetten kimondja, hogy a kizárólag geotermikus energia hasznosítására kitermelt termálvizet vissza kell juttatni a vízadó rétegekbe. A visszatáplálásra vonatkozó további általános rendelkezéseket a 219/2004 (VII. 21.) Korm. rendelet tartalmazza

A termálvíz visszasajtolásával kapcsolatos legfontosabb szabályokat a 147/2010 (IV.29.) Korm. rendelet tartalmazza. Ennek értelmében az energetikai célra kitermelt termálvíz felhasználás után visszavezethető ugyanabba a víztartó rétegbe, de a felhasznált termálvíz mennyisége és minősége, a környezetre gyakorolt hatása, valamint a felszíni befogadóképesség figyelembevételével a felszíni elhelyezés/kibocsátás is megengedett.

A KvVM 28/2004. (XII. 25.) miniszteri rendelet a vizet szennyező anyagok határértékeiről és azok alkalmazásának bizonyos szabályairól tartalmaz rendelkezéseket. A 34. fejezet három kategóriában határozza meg a termálvíz felszíni víztestekbe (pl. folyók, patakok) történő kibocsátásának határértékeit: gyógyászati, balneológiai és energetikai különböző határértékekkel (gyógyászati: 5000 mg/l, balneológiai: 2000 mg/l, energetikai: 3000 mg/l). A megengedett hőterhelés mindhárom kategóriában 30 °C (azaz ez a maximális megengedett hőmérséklet, amelyen a termálvizet a felszínre lehet engedni).

A Víz Keretirányelv értelmében minden tagállamnak intézkedési programot kell kidolgoznia a célkitűzések (víztestek jó mennyiségi és minőségi állapotának elérése és fenntartása) érdekében. A VKI lehetővé teszi a határidők meghosszabbítását, feltéve, hogy nem következik be további romlás, és a határidő nem teljesülésének műszaki megvalósíthatósági, gazdasági, vagy természeti oka van. A határidő hosszabbítás Magyarország esetében legfeljebb 2027. december 31-ig szól, ezt követően a visszasajtolás elmaradásának felróható rossz állapot kötelezettségszegési eljárást vonhat maga után.

2027. december 31-ig a határérték feletti kibocsátás (a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló 220/2004. (VII.21. Korm. rendelet 19.§ alapján) vízszennyezési bírságot von maga után, azonban ez nem elrettent erejű, ugyanis ennek összege még mindig lényegesen alacsonyabb, mint a visszasajtolás költsége, elsősorban a visszasajtoló kutak létesítése.

IV. Környezetvédelmi engedélyek (Környezetvédelmi törvény; 314/2005. (XII.25.) Korm. rendelet)

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényben megfogalmazott elveknek megfelelően környezethasználat csak a környezetvédelmi hatóság által kiadott engedély birtokában végezhető. A lefolytatandó eljárás és a megszerzendő engedély típusát a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII.25.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Khvr) szabályozza.

A geotermikus projektfejlesztéshez kapcsolódó tevékenységek jellemzően a Khvr 3. számú mellékletébe csatolt felsorolásban szerepelnek, így a lefolytatandó eljárás az ún. „előzetes vizsgálat”. A vizsgálat lefolytatását követően a környezetvédelmi hatóság döntésétől függően lehet szükség részletesebb, ún. „környezeti hatásvizsgálat” (KHV) lefolytatására, amennyiben a várható környezeti hatások jelentősek. A geotermikus tevékenységek tekintetében a geotermikus erőművek (villamosenergia- vagy hőtermelő) esetében kötelező a KHV, ha (a) a kapacitás meghaladja a 20 MW-ot, (b) az erőmű ásványi, gyógy- vagy ivóvízforrások védelmi övezetén belül található, (c) az erőmű a Natura 2000 hálózatba tartozó területen található. Kötelező a KHV akkor is, ha a termálvíz-kitermelés termál karsztból meghaladja a 500 m3/napot, vagy porózus termál vízadóból a 2000 m3/napot. Kötelező továbbá minden mélyfúrás, valamint visszasajtolás (mennyiségi korlátozás nélkül) esetében.

A környezetvédelmi engedélyezési eljárás lefolytatásának feltételeit, a benyújtandó engedélykérelmi tervdokumentáció tartalmi követelményeit a Khvr 4. és 5. sz. mellékletei tartalmazzák. Mind az előzetes vizsgálat, mind a környezeti hatásvizsgálat során elemezni kell a tervezett technológia telepítésének, üzemelésének és felhagyásnak valamennyi környezeti elemre, védendő objektumra gyakorolt hatásait, utóbbi esetében a hatások, hatásfolyamatok, hatásviselők feltárása mélységeiben szükséges.

A környezetvédelmi előzetes engedélyezési eljárás során a környezetvédelmi hatóság bevonja a speciális hatóságokat (vízgazdálkodási igazgatóság, katasztrófavédelmi igazgatóság, föld- és talajvédelmi hatóság, közegészségügyi és orvosi tisztviselő, közjegyzők, stb.)

A környezetvédelmi engedélyt első fokon a kormányhivatalok adják ki, mint illetékes környezetvédelmi hatóságok. Az engedély legalább 5 évig érvényes.

A cikk „A BKV Vasúti Járműjavító Kft. Fehér úti telephelyén létesített geotermikus kút kihasználtságának növelése a zuglói távhőkörzetben történő hőhasznosítással” című, SM06-GEO-PC7 számú programkomponens keretében valósul meg. A programkomponens a Svájci Alap támogatásával és Magyarország Kormányának társfinanszírozásával valósul meg.